Filozófia

A filozófia kialakulása:

• A filozófia szavunk két görög kifejezés - philosz és szophia - összeolvadásából jött létre.
• A philosz barátot, a szophia bölcsességet jelent.
• Így a filozófiát úgy fordíthatjuk, hogy bölcsességszeretet, művelője a filozófus pedig, a bölcsesség barátja.
• Püthagorasz, amikor azt kérdezték tőle, hogy kicsoda is ő, azt válaszolta, hogy filozófus.
• Mindez a Kr. e. 6. században esett meg.
• A görögök lehetőségei ebből a szempontból is szinte korlátlanok voltak: nincs még egy olyan ókori hajós nép (megannyi Odüsszeusz), amelyből ennyien és oly sokfelé utaztak volna, és amelyből ennyien a legkülönbözőbb helyeken telepedtek volna le.
• S még egy nagyon is földi dologban voltak bőviben a görögök: szabad időben.
• A betevő falatért nem kellett látástól vakulásig dolgozni, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy figyelmüket sokszor az égboltra fordították.
• Az ókori nagy birodalmakban is voltak olyan emberek, akiket bölcseknek tartottak, s valóban azok is lehettek.
• Ők voltak a papok, akik koruk tudományos ismereteinek és az írástudásnak voltak a birtokában.
• A tudás és a vallás összeolvadt a mítoszokban akkoriban, s az isteni titkokba (miért élünk, mi van a halál után, mitől van sötét és világos, mi a szám) bepillantani csak a papok közvetítésével lehetett.
• A görögöknél ez másképpen volt → az istenektől nem mindenben várhatták a titkok megfejtését: a saját képükre képzelték el őket, és nem is voltak mindenhatóak, mert a vak Végzet elől ők sem tudtak kitérni.
• Sőt, sok olyan történetet ismertek, amelyekben az emberek szembeszálltak az istenek akaratával.
• Tanulni csak a mítoszokból lehetett.
• Ezért maguk az emberek sem voltak a mai értelemben vallásosak.
• Isteni eredetű törvények, mint pl. a zsidóság tízparancsolata, sem léteztek.
• Az emberek ilyenformán magukra maradtak: törvényeiket maguknak kellett megalkotniuk, a világról való minden tudást maguknak kellett összegyűjteniük és megmagyarázniuk, természetesen a mítoszokból.

Az első filozófusok:

• Az első filozófusok a Földközi-tenger partjain alapított görög gyarmatvárosok lakóiból kerültek ki.
• A kereskedelem jólétet biztosított, az idegen föld minduntalan lehetőséget adott a maguk és az ott élők ismereteinek, gondolatainak összehasonlítására.
• Az első fogas kérdés, amely izgatott néhány, a kereskedelemmel nem sokat törődő, furcsa, különc figurát, hogy hogyan is állunk a világ eredetével.
• Ahány nép, annyiféle mítosz - értelmezés és mégis sok közös válasz erre a kérdésre. (Mi az igazság? Kell lennie valami anyagnak(?), elvnek(?), amelyből minden felépül.)
• Az első filozófus, Thalész, akinek nevét egy matematikai tétel tette örökre felejthetetlenné minden iskolás számára, arra jutott, hogy a víz lehet minden élet forrása.
• De, ha életforrás, akkor lelke is van, hiszen mi mástól működne.
• Ez utóbbit sokan elfogadták, azonban a víz helyett mást állítottak a középpontba: levegőt, szabad szemmel nem látható atomokat, tüzet stb.
• Végül Empedoklész Kr. e. 5. században arra jutott, hogy négy őselem van: tűz, víz, levegő, föld s ezeket a szeretet és gyűlölet mozgatja.
• Vizsgálták a mozgást, a méreteket, a formát, mint pl. Püthagorasz, akinek számításait szintén matematikai tétellé tette az idő.
• Lényeges az is, hogyan végezték a kutatásaikat: értelemmel, ésszel, következetes és rendezett gondolkodással (fogalmakkal, következtetésekkel, vizsgálódással és bizonyítással) azaz logikával keresik a válaszokat.
• Ezzel született meg a tudományos gondolkodás módszertana.
• Akkoriban egy-egy filozófus tanítványokat gyűjtött maga köré.
• A mester és köre jelentett egy iskolát és természetes volt, hogy a követők pontosan ugyanazokat az elveket vallják, mint tanítójuk. 
• Püthagorasz még a mindennapi életre is olyan viselkedési szabályokat állított fel tanítványainak, amelyek leginkább egy szerzetesrendéhez hasonlatosak. (Ne egyél babot; ne törd meg a kenyeret; ne hagyd rajta tested nyomát az ágyadon, mikor felkelsz stb.)
• Azokat a filozófusokat, akik a természet egészének működését - anyagát és logikáját - kívánták megérteni és magyarázni természetfilozófusoknak hívjuk.

A szofisták:

• A Kr. e. 5. században voltak azonban olyan gondolkodók is, akik nem az égboltot vizslatták, hanem az emberi kapcsolatokat, viszonyokat és gondolatokat.
• Ahogyan témájukat megközelítették az volt igazán tudományos, bár őket akkoriban inkább művésznek tartották, az érvelés művészeinek.
• Ők a szofisták voltak az ügyvédi és a pszichológusi foglalkozás első művelői.
• A tökélyre vitt, logikus érvelés fontos volt egy olyan társadalomban, ahol a politikai kérdések eldöntésében, az esküdtbíróságok előtt az ékesszólásnak a meggyőzésben meghatározó szerepe volt.
• A szofisták művei sajnos nem maradtak fenn.
• Gondolkodásukról a későbbi filozófusoktól tudunk.
• Óriási népszerűségnek örvendtek a nép körében, míg a hivatásos filozófusok megvetették őket.
• Fizetett szónokok voltak, akik beszédek írásából és előadásából éltek.
• A szofisták gondolkodásának központjában az ember állt.
• Még magát a gondolkodást és a nyelvet is vizsgálat alá vették.
• Megkérdőjelezték az éppen elfogadott értékrend érvényességét.
• A tudomány fogalmaival élve megvetették a társadalomfilozófia, az ismeretelmélet, a jogfilozófia, a vallásfilozófia és az az etika alapjait.

A klasszikus görög filozófia:

• A klasszikus görög filozófia három óriása Szókratész, Platón és Arisztotelész voltak.
• Hármukat nemcsak nagyságuk köti össze, hanem három egymást követő nemzedék jeles képviselői is, úgy, hogy Szókratész Platón, Platón pedig Arisztotelész mestere volt.
• S az is közös bennük, hogy olyan korokban éltek, amikor a görög föld és a városállamokra épülő társadalom éppen különböző átmeneti időszakát élte.

Szókratész pere:

• [Szókratészt 70 évesen, Kr. e. 399-ben állították bíróság elé. A bíróság 501 szavazóbíróból állt. A tárgyalásnak két része volt: a vádirat és a védőbeszéd elmondása után a bíróság a vádlott bűnösségéről szavazott. Ha bűnösnek találták, a vádló és a vádlott indítványt tettek a büntetésre vonatkozóan. Ezután erről is a bíróság döntött. Athéni bíróságokon nem volt államügyész, hanem bármely polgár képviselhette a vádat. Igaz a kockázatát is ő viselte. Ha a bíráknak egyötöd részét sem sikerült meggyőznie a vádlott bűnösségéről, úgy 1000 drachma bírságot kellett fizetnie. Ha a vádlott bűnösnek találtatott, vagyonának egy tized része ütötte a vádló markát. Akkoriban védőügyvédek sem voltak. A vádlottnak magának kellett védekeznie. Ha erre képtelennek érezte magát, fogadott egy hivatásos szónokot, aki megírta helyette a védőbeszédet és az illető aztán kívülről megtanulta.]

• E perben a vádló Melétosz, egy ifjú volt.
• Azzal vádolta Szókratészt, hogy megrontja az ifjúságot és tagadja a város isteneit.

Szókratész:

• Szókratész athéni volt.
• Fiatal kora Periklész idejére esett, majd tanúja lehetett a poliszok versengésének és egymás ellen viselt háborújának.
• Gondolkodásában arra keresett választ mi is a jó, mit jelent az, hogy erény.
• Arra jutott, hogy ha közelebb akar kerülni a válaszhoz, akkor a tudást kell szemügyre venni.
• Ezért megkülönböztetett látszattudást, amikor azt hisszük, hogy ismerjük a jót és erényest, és valóságos tudást, amely kiállja az ész és értelem próbáját.
• Magát sokszor bábához hasonlította (ez volt egyébként édesanyja foglalkozása), akinek az a dolga, hogy az embereknek segítsen önmaguk megismerésében.
• Szókratészt olyan jelentős gondolkodónak tartotta az utókor, hogy amikor az ókori görög filozófiáról beszélnek, úgy mondják, hogy van Szókratész előtti és utáni filozófia.

Platón:

• Szókratész egyik tanítványát, Platónt - egyébként az ő műveiből ismerjük legművészibben mesterének gondolatait - talán leginkább az izgatta, hogy egyáltalán megismerhető-e a világ.
• Úgy okoskodott, hogy amit látunk, érzékeinkkel felfogunk az nem biztos, hogy tökéletes.
• Kell legyen a látható dolgoknak valami "ideális" formája. 
• Létezik minden tárgynak, élőlénynek, fogalomnak az "ideája", s amit látunk, azok csak jól vagy rosszul sikerült másolatok.
• Az egyik leghíresebb magyarázatával, a barlanghasonlattal azt próbálja érzékeltetni, hogy mi (barlanglakó) emberek csak az ideák világának árnyait látjuk, s ezt hisszük valóságnak.
• Ha valamelyikünk (a filozófus) megpillantja az igazi napfényes világot, az ideákat, nem tudunk mit kezdeni azzal, amit arról mesél.
• Platónt, athéni lévén, a politika is izgatta, s a korban, melyben élt (Kr. e. 427 - 347), már nem tündökölt a demokrácia.
• Így egy olyan államot képzelt el, amelyben a filozófusok lesznek a vezetők.

Arisztotelész:

• Arisztotelész húsz esztendőn keresztül volt az Akadémia, Platón iskolájának (nevét helyszínéről az Akadémosz ligetről kapta) hallgatója Athénben.
• Édesapja egy makedóniai görög gyarmatváros lakója volt, jó nevű természettudós és orvos, aki a makedón királyi család házi doktora is lett.
• Talán ez is magyarázza azt, hogy Arisztotelész szerint a világ megértéséhez az a legfontosabb, ha magunk elé nézünk és rendet teremtünk először is gondolatainkban.
• A kor ismereteit rendszerezte, ma azt mondjuk szétválasztotta az egyes tudományok területeit, pontos szaknyelvet dolgozott ki.
• Azt mondhatjuk tehát, hogy Platón megteremtette a filozófia tudományát, Arisztotelész pedig megalkotta e tudomány rendszerét.