Athén aranykora

Az ókori Athén gazdasága:

• A görög történelemben klasszikus kornak nevezik a perzsa háborúktól a Kr. e. 300-as évek közepéig tartó időszakot.
• Többek között azért, mert ekkor keletkezett a görög földön mindaz, amelyet az utókor is példaértékűnek tart, mind a kulturális, mind a politikai élet területén.
• A kor irányadó városállama Athén - melynek jó hírét a perzsákon aratott győzelem öregbítette - szövetségi rendszert hozott létre s ellenlábasával, Spártával szemben kisebb csatározások után, Kr. e. 446-ban 30 évre békét kötött.
• Így a mindössze 2600 km2 -nyi városállam, Attika az Égei-tenger meghatározó nagyhatalma lett.
• A külső veszély elhárítása után Periklész, a kor leghíresebb athéni politikusa a város fejlesztéséhez foghatott.
• Általában Periklész korát szokták aranykornak nevezni, kifejezve ezzel a városállam gazdagodását, a kulturális és politikai vívmányok jelentőségét.

Az ókori Athén gazdaságának jellemzői:

• Ezek a hatalmas építkezések, amelyek egyúttal a kor építőművészetének is legszebb példáit szolgáltatták rengeteg pénzt emésztettek fel.
• Fizetni kellett az építőanyagért, a munkásokért és a művészekért.
• A város bevételei több forrásból származtak: 1. a déloszi szövetség - néha erőszakkal benntartott - városállamainak évi hozzájárulásából, melynek fejében Athén biztonságukat garantálta a perzsákkal szemben; 2. a laurioni ezüstbányák bevételeiből; 3. az idegenekre, azaz a metoikoszokra kivetett adókból; 4. a kereskedelmi forgalomból bejövő vámokból és illetékekből.
• Ez utóbbi egyrészt annak köszönhető, hogy Athén már a perzsa háborúk során óriási flottát épített, melyet békeidőben kereskedelmi célra lehetett használni, másrészt, hogy kikötőjét Pireuszt jól kiépítette és biztonságosan összekötötte a várossal.
• Az athéniek nagy része kézműiparral és kereskedelemmel foglalkozott, s így ez tette ki a kiviteli cikkek jelentős részét, míg a mezőgazdasági termékek legfőbbikét, a gabonát jobb minősége és olcsósága miatt a gyarmatvárosokból szerezték be.
• Ezen alapélelmezési cikk behozatalán jóformán a város biztonsága függött (ha nincs elég, éhínség várható), az állam éberen őrködött, s önnön feladatává tette a gabonaellátást.

• Az élénk, jövedelmező kereskedelem és pénzforgalom fontos feltétele az, ha a háztartások sem önellátóak, hanem a piacról szerzik a szükséges árukat.
• Ehhez meg az kell, hogy elkölthető pénz álljon rendelkezésre.
• Tehát az embereknek fizetést kell kapniuk munkájukért, hogy azt elkölthessék.
• Periklész igyekezett az államnak végzett minden munkáért, de a politikai életben való részvételért is, fizetést adni.
• Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a nagybirtokosok magángazdaságainak szerepe ugyanakkor megmaradt.
• Ők miután adót nem kellett fizetniük, úgy járultak hozzá az állam gazdaságához, hogy a szegényeket ingyen ebédekre hívták meg, saját jövedelmükből szerveztek állami ünnepségeket, mulatságokat.

Az ókori Athén városképe:

• A perzsa háborúk során Athén teljesen leégett → ezért újjá kellett építeni.
• A magaslatot, ahol valaha a védelmet szolgáló vár, az Akropolisz állt, templomkörzetté alakították.
• Központi épülete a Panthenón, Athéna Pantheosznak (Szűz Athéna) épített templom.
• Tervezője és az építkezés felügyelője a kor legnevesebb szobrásza Pheidiász volt.
• A Panthenón cellájában kapott helyet a kor egyik legcsodálatosabb művészeti alkotása, Athéna 12 méter magas aranyból és elefántcsontból faragott szobra.

Az athéni agóra:

• Az Akropolisz északi lábánál terült el az agóra, a város közigazgatási, politikai és gazdasági központja.
• A kis athéni utcákhoz képest ez egy fákkal, bokrokkal és közkutakkal szegélyezett levegős tér volt.
• Itt álltak a hivatali épületek pl. a tanácsház (500-ak tanácsának terme), a levéltár, a bíróság.
• A tér keleti oldalát a Héphaisztosznak emelt templom zárta.
• A város másik magaslatán, szemközt az Akropolisszal, a Pnüx dombon ülésezett a népgyűlés.

A görög demokrácia és intézményei:

• Kleisztenész reformjait a Kr. e. 500-as évek végén vezették be.
• Majd következtek a vészterhes perzsa háborúk, s így tulajdonképpen Periklész korában adódott igazán lehetőség, hogy békében is működjenek a politikai élet intézményei.
• Maga Periklész nem iszonómiáról, azaz a politikai életben való egyenlőségről beszélt, amikor méltatta az athéni alkotmányt, hanem demokráciának nevezte.
• Ezt a kifejezést a lexikonok legegyszerűbben népuralomnak fordítják, vagyis, hogy a démosz, a nép kinyilvánítja és érvényre juttatja a politikai akaratát.
• Valójában persze sokkal bonyolultabb ez a rendszer, minthogy egy summás mondattal elintézhető lenne.
• Ugyanis a démosz a Kr. e. 6. századtól közigazgatási egységet is jelentett.
• Talán a mai községi, kerületi önkormányzatokhoz hasonlíthatnánk.
• Amikor Athénban egy ifjú elérte a nagykorúságot, nevét feljegyezték a démosz tagjai közé, ettől kezdve aktívan részt vehetett a démosz ügyeinek intézésében.
• Sajátjai között tanult meg politizálni és politikai döntéseket hozni.
• S ezek a démoszok vettek részt a nagypolitikában is.
• Ma választjuk azokat az embereket, akik képviselnek minket.
• Akkoriban Athénban mindenkinek jogában állt részt venni a népgyűlés ülésein, pusztán az "ülésterem" méretei - egyszerre 6000 ember fért el -, a távolságok és sürgős elfoglaltságok szabtak határt.
• Részt vehetett minden szabad, attikai 20. életévét betöltött férfi.
• Havonta 4 - 5 alkalommal ülésezett a népgyűlés: döntöttek háború és béke kérdéséről, az eléjük terjesztett indítványokról, ellenőrizték a hivatalnokok számadásait és "cserépszavaztak" a hazaárulási ügyekben.
• Az állam ügyeinek napi viteléhez olyan intézmények is kellettek, amelyek tagjai "főfoglalkozásként" politizáltak.
• Ilyen volt az ötszázak tanácsa, a bulé, aminek tagjait sorshúzással évente választották.
• A tanács folyamatos működését úgy biztosították, hogy az év egy tizedében 50 - 50 tag mindig az agórán tartózkodott s vitte az állam ügyeit.
• A szervezetek mellett a választott (sztratégoszok és kincstárnokok) és sorsolt irányítók (arkhónok) is felelősséggel tartoztak a határozatok végrehajtásáért.
• Munkájukat a népgyűlés ellenőrizte.
• A hazaárulási ügyeket kivéve a bíróság volt illetékes a peres ügyekben.
• Ennek tagjait is sorsolták.

• A fentiekből jól látható, hogy az állam vezetése sok emberre rótt állandó kötelezettséget.
• A szegényebbek csak akkor vállalhattak hivatalt, ha az fizetéssel járt, különben saját munkájukat nem adhatták föl, mert akkor nem maradt jövedelmük.
• Ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy a politikai életben való részvételért fizetést kaptak.
• Mindez azt is eredményezte, hogy azok vettek részt a politikában, akiknek a keresete, még csekélyebb lett volna, ha szakmájukat űzik, mint az állami fizetség, így inkább a politikát választották megélhetésnek.
• A demokratikus renddel egyidős annak kritikája is.
• Athén flottája révén az Égei-tenger ellenőrzőjévé, vezető nagyhatalmává vált, s ez lett a város gazdagodásának záloga.
• A flottához azonban evezősökre volt szükség, s ezt a szolgálatot a földmunkások és kézművesek teljesítették.
• Egyes történészek szerint ez az oka annak, hogy a politikai életben is nagy szerepet kapott a köznép.
• Az idegenek, sőt a rabszolgák bizonyos fokú tiszteletben tartása mögött is jól felfogott gazdasági és politikai érdekeket vehetünk észre: az előbbiek adóikkal, az utóbbiak fizikai munkájukkal járultak hozzá az állam fenntartásához, biztosítva ezzel a szabad polgárok számára a pénzt és szabad időt állampolgári kötelességeik teljesítéséhez.
• A görög poliszokban a nők egyáltalán nem vehettek részt a politikai élet gyakorlásában.
• Elvitathatatlan jogaik voltak azonban a háztartás irányításában.
• Kézben tartották a család pénzügyeit, szervezték a családi ünnepeket és mindennapokat.
• De a törvény előtt a lányokat apjuk, az asszonyokat férjeik képviselték, olyannyira, hogy életük java részét a házfalakon belül kellett eltölteniük.
• Ha a politikai élet oldaláról nézzük, azt mondhatjuk, hogy a háztartás működtetésével a nők szintén szabad időt teremtettek a férfiak politizálásához.
• Az athéni polgárnak többféle kötelezettsége volt: ideje egy részét a politikai életnek kellett szentelnie, másik részét lefoglalták a foglalkozásával járó teendők, pl.: a földművesekét a mezei munkák irányítása, az iparosokét műhelyeik ellenőrzése, számadások készítése, nyersanyag beszerzése, a kereskedőkét, ha maguk hajóztak, az utazások, ha otthon maradtak, az árak figyelemmel kísérése, a szállítmányok ellenőrzése stb.
• Ennek ellenére a szabad emberek igyekeztek élvezni az életet.
• Szerették a társaságot, a szép beszédet, a parázs vitákat, a színházat, a jó borokat.
• Így az athéni emberek számára a közélet és a magánélet szorosan összefonódott.

A görög színház:

• A szórakozás tekintetében is sokat kaptunk a görögöktől.
• Talán egyik legmaradandóbb, a saját korukban is legnépszerűbb alkotásuk a dráma és a theatron "feltalálása" volt.
• A dráma szó, amelynek görög változata gyökeresedett meg nyelvünkben, cselekményt jelent.
• A theatron nézőhely vagyis színház.
• A dráma előadások a Dionüszosz tiszteletére rendezett ünnepség sorozatból nőttek ki, de meg is őrizték ehhez való kötődésüket, mert a Kr. e. 5. században ezen ünnep során rendezték a drámaversenyeket.
• Eredetileg kardalokban mesélték el az isten történetét.
• Rendszerint a kar vezetője kivált a karból s felelgetős formában adták elő Dionüszosz életét.
• A cselekmények tekintetében tragédiák és komédiák kerültek bemutatásra.
• A tragédiák a mitikus múlt eseményeiből, a komédiák az athéni hétköznapokból merítettek témáikat.
• A darabokat férfi színészek játszották s maszkok jelezték a figura személyiségét.
• A nézők egész napjukat a színházban töltötték.
• A gazdagok fizettek, a szegényeket megfizették napidíjjal érte.
• Egyszóval igazi tömegszórakozás volt, ha belegondolunk, hogy egyes színházakba akár 17 ezer néző is elfért.

• A görögök nagyon kedvelhették az ünnepeket, mert igencsak sok jutott belőlük az év különböző napjaira.
• Ezek jó része helyi jellegű volt.
• Az ünnepek közül is különlegesnek számított Athén két állami ünnepe, a Panathénaia, Athénének az ünnepe és a Nagy Dionüszia, a drámaverseny.
• Az Akropolisz déli lejtőjére épített Dionüszosz-színházban rendezték meg az öt napon át tartó dráma-verseny előadásait kb. 10 ezer néző előtt.
• Az első napon a kardalok versengtek, a továbbiakon a drámák.
• Az előadások egész nap tartottak, s a nézőknek maguknak kellett gondoskodniuk ételről és italról.
• A gazdagabbak belépőjegyért fizettek, míg a szegények napidíjat kaptak a részvételért.