A mezopotámiai társadalom

A város Mezopotámiában:

• Mezopotámiában már a sumér korban megjelent a civilizációra jellemző település, a város.
• A város fogalma kultúránként mást és mást jelent.
• Ami közös: viszonylag nagy népességszám egy településen belül, és általában maradandóbb (kő, tégla) és monumentálisabb építmények (falak, templomok, paloták) jelenléte az egyszerűbb, falusias házak mellett.
• Fontosak a város társadalmi vonásai.

• Itt a nagy tömegek együttélése miatt a rokoni szálak lazábbak lettek, mint a falvakban.
• A rokoniakat itt a szomszédsági, szakmai és egyéb más kapcsolatok, közösségtudatok váltották fel.
• A városban élő emberek nem azonos, vagy nagyjából azonos életet élnek, mint a falvakban.
• Szükségleteiket sem mind maguk elégítik ki.
• A termelésben specializálódtak, a legkülönfélébb kézműves, kereskedő, paraszti, sőt, hivatalnoki, értelmiségi, papi, katonai tevékenységeket folytatják, s gazdasági kapcsolataikat nem az ajándékozás, hanem a piac határozza meg.
• A különböző foglalkozási csoportok között kölcsönös függés jön létre, egymás nélkül nem tudják maguknak azt az életet biztosítani, amit az együttműködéssel.
• Emellett a városok sokkal eltérőbb életkörülmények között élő embereket tűrtek meg közvetlenül egymás mellett, mint a falvak.
• Mezopotámiában pár város polgárai kiváltságokkal rendelkeztek → mentesültek a közmunkáktól, katonai szolgálattól, adóktól, nem voltak bírságolhatóak vagy letartóztathatóak.

A mezopotámiai városok szerkezete:

• A városok egyik legfontosabb középülete a templom volt, mely lehetett földszintes vagy toronyépítmény is.
• A templom nagy gazdasággal rendelkezett → föld, műhelyek, a templom szolgálatában dolgozó parasztok és kézművesek.
• A templomgazdaság ellátta az isteneket, a papokat, és a gazdaság dolgozóit, de a város rászorulóinak is segítséget nyújtott.
• A dél - mezopotámiai városokban nem volt hangsúlyos városközpont, a piacterek és a közélet (bíráskodás, gyűlések, hivatalok) terei a városkapuknál, városrészenként csoportosultak, a templom és a palota - ha volt a városban - egymástól távol helyezkedett el.
• E területről északra és nyugatra a templom és a palota egyre közelebb van egymáshoz és külön belső fallal körülkerítve elkülönülő városközpontot alkotnak.
• Itt a király általában főpap is.
• A városok falain belül találhatóak a közemberek egyszerű, egymáshoz tapadó vályogházai is.

Városi élet, mindennapok Mezopotámiában:

• A városokban igen nagy volt a zsúfoltság, szűk sikátorokon hatalmas tömeg áramlott fel - le.
• Babilonban Kr. e. VI. században 300 ezer ember élt.
• A naponta sok emberrel találkozó, beszélgető, üzleteket, kocsmákat látogató, perlekedő, közügyekben résztvevő városaik egy teljesen új életformát, életritmust alakítottak ki.
• Idejüket hosszú és rövid távra egyaránt be kellett osztaniuk, nem véletlen, hogy a civilizációk teremtik meg a homok-, víz-és napórát, illetve a naptárakat.
• Utazókkal találkoznak, így a világot nagyobbnak látják, többféle nyelvet, szokást, istenséget megismernek.
• Világuk mozgalmasabb, izgalmasabb és nyugtalanítóbb.
• A városlakók sem kizárólag a piacból éltek, maguk állították elő otthon a ruháikat, hiszen ez az asszonyok házi munkái közé tartozott.
• A városlakók jelentékeny része földműveléssel foglalkozott valamennyi kultúrában.
• Amit azonban nem termeltek meg, vagy a ház körül körülményes volt előállítani, azt megvásárolhatták.
• Így a fémeszközöket, agyagedényeket, bútorokat, különleges kelméket, sőt, már a suméroknál fontosak a pékek, mészárosok üzletei.
• A városi piac nem csak csillapította a vágyakat, de kínálatával újakat is teremtett.
• A piacokra az ünnepekre, fontos eseményekre eladás céljából felutazó falusiak is cserélhettek, vásárolhatták.
• A városok sajátos, kölcsönös függőségi viszonyt alakítottak ki a környékükkel.
• Általában a város igazgatja a környékét, szedi az adót, ide lehet peres ügyekben fordulni, szervezni a vallási teendőket, itt ünneplik a közös nagy ünnepeket, a városi piac látja el a vidéket egyes iparcikkekkel, távolról hozott, a környéken hiányzó terményekkel és termékekkel
• A város szervezi és biztosítja vidékének védelmét háború esetén.
• A vidék viszont a termőföldet, csatornákat adja, ahol a városiak ültetvényei helyezkednek el, ahova gyakran maguk a városiak járnak ki dolgozni és ahonnan a városiak napi élelme érkezik.
• A települések sajátos rendszere alakult ki, a nagyvárosok "vidékét" kisebb városok, azokét további, még kisebb települések, falvak jelentették.
• Így a munkamegosztás és kölcsönös függés nem csak a városlakókat, hanem a falvakat is magába foglalta.

Házak a mezopotámiai városokban:

• A mezopotámiai városi házak a falusihoz hasonlóan főként vályogból épültek.
• A kis árnyékos udvarból nyíltak a sötét helyiségek.
• A házaknak az utcára csak a bejáratuk nyílt, de ablakuk nemigen volt: így kizárták a napfényt és a kíváncsi tekinteteket.
• Terméskő nem volt a környéken, a módosabb épületeket vagy középületeket legfeljebb égetett téglából építették, mázas cserepekkel díszítették.
• Az élet az udvarokon, a lapos tetőkön, illetve a kis sikátorokban folyt.
• A nagy birodalmak uralkodói szívesen terveztettek hatalmas és díszes felvonulási útvonalakat.

Hammurapi törvényei:

• Hammurapi a családról:

• " 117. Ha egy awelum-ot [szabad embert] kötelezettség kényszerített s ezért feleségét, fiát vagy leányát pénzért eladta, vagy akár "[adóssági] szolgálatra" engedte át, három évig megvásárlójuk vagy "[hitelező] gazdájuk" házában dolgozzanak, s a negyedik évben felszabadulásuk eszközöltessék. [...]

• 127. Ha egy awelum [...] egy awelum feleségére "ujjat nyújtott ki" [hűtlenséggel vádolt], de rá nem bizonyított: ezt az awelum-ot a bírák előtt botozzák meg, és halántékfürtjét nyírják le.

• 128. Ha egy awelum feleséget vévén, szerződést [a másik szerződő fél nem a nő, hanem a nő apja vagy gyámja] róla nem kötött: ez a nő egyáltalán nem [tekinthető] feleségnek.

• 129. Ha egy awelum felesége más férfival fektében éretett: megkötözvén vessék őket a vízbe. Ha az asszony ura életben hagyja feleségét: a király is életben fogja hagyni szolgáját. 132. Ha egy awelum feleségére egy más férfi miatt "ujjat nyújtanak ki", azonban más férfival fektében nem érték őt: [ez a nő] férje kedvéért a folyóba merüljön [vagyis istenítélet döntsön]. 134. Ha egy awelum hadifogságba esvén házában ennivaló nincs: felesége másnak a házába költözhet; az ilyen nőnek bűne nincs.

• 142. Ha egy asszony férjét meggyűlölvén, "Hozzám ne nyúlj!" - mondotta [neki]: a [nővel kapcsolatos] tényálladék kerülete hatóságánál állapíttassék meg, s azután, ha [a nő] gondos volt, s hibával nem bírt, férje ellenben "eljárván", nagyon "megkevesbítette" őt: ennek az asszonynak ne legyen büntetése; "házassági ajándékát" magához vévén, költözzék atyja házába.

• 143. Ha [a nő] nem volt gondos, "eljárogatott", házát "szétszórta", és férjét "megkevesbítette": ezt az asszonyt vessék vízbe.

• 150. Ha egy awelum feleségének földet, kertet, házat vagy ingóságot ajándékozott, s erről okmányt állított ki számára: férje [halála] után fiai egyáltalán nem támaszthatnak igényt vele szemben; az anya hagyatékát annak a fiának adhatja, akit szeret; másnak [vagyis nem a fiának] egyáltalán nem adhatja. [...]

• 170. Ha egy awelum hitvese fiakat szült neki, és rabnője is fiakat szült neki, és az apa életében a fiaknak, akiket a rabnő szült neki: "Fiam" - mondta, és így a hitves fiaival együvé sorolta őket: miután az apa "végzetére megy", az atyai ház vagyonán a hitves fiai és a rabnő fiai együttesen osztozzanak: a fiúörökös, a hitves fia az osztályrészek közül válasszon, és úgy vegye ki a magáét. [...]

• 184. Ha egy awelum lányának, [...] "házassági ajándékot" nem ajándékozott, s férjhez nem adta őt: miután az apa "végzetére megy", [a leány] fivérei az atyai ház erejéig ajándékozzanak neki "házassági ajándékot", s adják őt férjhez.

• 195. Ha egy fiú apját megütötte: kezét vágják le."

• Hammurapi a lopásról:

• " 7. Ha egy awelum [szabad ember] akár ezüstöt, akár aranyat, akár rabszolgát, akár rabszolganőt, akár szarvasmarhát, akár juhot, akár szamarat vagy akár bármi néven nevezhető dolgot awelum fiának vagy awelum rabszolgájának kezéből tanúk vagy szerződés nélkül megvásárolt, vagy akár megőrzésre átvett: az illető awelum tolvaj, ölessék meg.

• 8. Ha egy awelum akár szarvasmarhát, akár juhot, akár szamarat, akár disznót vagy akár hajót lopott, ha az az istené [templomgazdaságé], ha az a Palotáé: harmincszorosan adja vissza, ha az muskenumé [félszabadé, aki a Palota vagy a Templom szolgálatában áll]: tízszeresen térítse vissza, ha a tolvajnak adnivalója nincs: ölessék meg.

• 16. Ha egy awelum a szökött rabszolgát vagy rabszolganőt, amelyik a palotáé vagy a muskénum-é, házában rejtegetvén a nagirum kihirdetésére nem vezette elő: e ház gazdája ölessék meg.

• 22. Ha egy awelum rablást követvén el, elfogatott: ez az awelum ölessék meg."

• Hammurapi a vagyonról:

• " 196. Ha egy awelum, "awelum fiának" szemét elpusztította: pusztítsák el az ő szemét.

• 197. Ha awelum csontját törte: törjék el az ő csontját.

• 198. Ha muskénum szemét pusztította el, vagy muskénum csontját törte el: egy manum [505 gramm] ezüstöt fizessen.

• 199. Ha awelum rabszolgájának szemét pusztította el, vagy awelum rabszolgájának csontját törte el: [rabszolga] árának felét fizesse le." 

• " Ha egy awelum kereskedőtől pénzt vévén fel, kereskedője fizetésre szólította fel őt, de neki semmi adnivalója nincsen, s ezért kertet adott át beporzás után a kereskedőnek, és "A datolyát, amely a kertben teremni fog, vedd át pénzed fejében" mondta neki: az illető kereskedőnek ezt ne engedjék meg; a datolyát, amely a kertben terem, a kert gazdája vegye át, s abból pénzt és kamatát, "táblája" értelmében fizesse vissza a kereskedőnek, s a megmaradt datolyát, amely a kertben termett, maga a kert gazdája vegye el. [Ha egy awelum egy awelumnak házat adott bérbe egy évre], s a lakó awelum az egy évre szóló teljes bérösszeget megadta [a ház] gazdájának, a ház gazdája pedig a lakótól ide[je] letelte előtt a kiköltözést követeli: a ház gazdája, mivel a lakót a házból ide[je] letelte e[lőtt] kilakoltatta, a pénzben, amelyet a lak[ó] adott neki, vesztes [legyen]... Ha egy kereskedő gabonát adott kölcsön: egy kurrum után száz qum [1 qum = 8,42 dl] árpa kamatot szedhet. Ha pénzt adott kölcsön: egy siqulum után 1/6 siqulum és hat se'um pénzt szedhet. Ha egy awelum awelum-nak társulás céljából adott, a nyereséget vagy veszteséget, amely elő fog állni: az isten előtt arányosan osszák meg."

A társadalom alapegysége: a család

• Az ókori keleti civilizációkban, így Mezopotámiában is megjelentek az éles társadalmi különbségek.
• Ezek részben jogiak voltak: a törvény egyesek bántalmazását vagy megölését szigorúbban bünteti, mint másokét, többet enged meg az egyik, mint a másik embernek.
• Egyesek teljesen szabadon rendelkeznek sorsukkal, mások függőségi viszonyban vannak a templomtól, az uralkodótól vagy egy magánbirtokostól, akinek a földjén dolgoznak, vagy akinek földért cserébe más szolgáltatással (pl.: katonáskodás) tartoznak.
• A legkevesebb joggal az adható - vehető rabszolgák rendelkeznek.
• A rabszolga olyan, mint a törzsi társadalomban az idegen: nem számít embernek.
• Eredetileg valóban idegen, vagyis hadifogoly volt, később a fizetésképtelen adósok, vagy a nyomorgó szülők által eladott gyermekek is rabszolgákká válhattak.
• Az ókori Keleten a rabszolgák jóval kevesebben voltak, mint a szabadok, és inkább csak a házkörül dolgoztak, a termelés java részét szabad vagy félszabad parasztok, kézművesek végezték.
• Az ókori keleti civilizációk kultúráiban jelenik meg kifejlett formájában a magántulajdon is, vagyis a nemzetségi tulajdon helyett az egy személyhez kötődő, különösen értékes vagyon (föld, szolga, kincs, stb.).
• A jogi állapot nem okvetlenül felel meg a vagyoni állapotnak, a társadalmi helyzetnek, megbecsülésnek vagy az életkörülményeknek.
• Rabszolgának lehet pénze, kölcsönözhet, sőt, arra is van adat, hogy rabszolgája is lehet.
• Sokkal jellemzőbb azonban erre a társadalmi rétegre, hogy azok a szegények tartoznak ide, akiknek joguk is kevés van.
• Mezopotámiában, mint minden civilizációban megjelenik egy elit kisebbség, mely a javakkal, joggal, politikai befolyással, információkkal, műveltséggel szélesebb körűen rendelkezik, mint a többség.
• A társadalmi egyenlőtlenségek új problémát jelentettek a civilizáció előtti állapotokhoz képest.
• A fényűzés látványa azok életét is megkeseríti, akik tűrhetően eltengődnek, mert teljesíthetetlen vágyakat ébreszt.
• Számos uralkodó igyekezett törvényekkel csökkenteni ezeket a feszültségeket, így Hammurapi is.
• Ugyanakkor az emberek általában isteni rendként fogadták el a társadalmi különbségeket, és nem lázadoztak ellene.
• A házasságkötéseket a civilizációkban már nem a társadalmi békét és kapcsolatrendszereket biztosító szabályok alapján kötötték.
• A házasságok igazi szervezője a vagyon lett.
• Ez a szempont a törzsi házasságokéhoz hasonló merev szabályokat tudott teremteni.
• Továbbra is elterjedt a többnejűség, mégpedig a társadalmi ranglétra teteje felé nő a feleségek száma, vagyis a nőket igyekeznek "felfelé" házasítani, rangosabb, előkelőbb férjet találni.
• Az előkelő férjek igyekeztek feleségeiket minél inkább elzárni a külvilágtól
• A városok kialakulásával a nagycsaládok bomlani kezdtek.
• A kialakuló kis családokban az apa joga eladni gyermekét, vagy meggyilkolni a házasságtörésen ért feleségét.
• A férj házasságtörése nem számított bűnnek.
• A nők csak nagyon korlátozott módon birtokolhattak.
• A törvények a férjekre is róttak bizonyos kötelezettségeket, mindenek előtt a nők eltartását.
• A nők a család keretei közé szorultak, feladatuk a kisgyerekek nevelése, a konyha felügyelete, a szövés és fonás volt. 
• Jogi értelemben vagy apjuk, vagy férjük gyámsága, fennhatósága alatt éltek, tagozódtak a társadalomba.
• Ugyanakkor bizonyos istenségeknek voltak tisztelt papnőik, elvétve nő is lehetett írnok, orvos, jövendőmondó, nők is működtettek kocsmákat.