Az egyistenhit kialakulása

A zsidó vallás kezdetei:

• A zsidó vallás alapvető újdonsága az egyistenhit. 
• A zsidók kezdetben maguk is több istent tiszteltek, melyek között volt azonban egy főisten.
• A Bibliában két néven szerepel az Úr, ezért arra gondoltak, lehet, hogy a keletről bevándorolt csoportok főistenét hívták Elóhimnak, míg a délről érkezettekét Jahvénak (vagy Jehovának), és ezt a két istent csak a honfoglalás után azonosították egymással.
• Ám az is lehet, hogy ez valóban kezdettől ugyanaz az istenség volt, csak két néven. 
• Az azonban nagyon valószínű, hogy mellette alárendelt istenek sokaságát feltételezték.
• Jahve olyan haragvó természetistenség volt eredetileg, mely viharban, füstben, földrengésben nyilatkozott meg, akinek tiszteletére feltehetően már a vándorlások során szent sátort állítottak fel.
• Nem tudjuk biztosan, hogy Mózes valóban élt-e, de általában elfogadott, hogy igen, és az ő nevéhez kapcsolható a vallás alapjainak lerakása. 
• Mózes azt tanította, hogy Jahve szövetséget kötött a zsidókkal. 
• E szövetség lényege, hogy a zsidóknak be kell tartaniuk bizonyos parancsokat (pl.: Tízparancsolat), melyek közül a legfontosabb, hogy csak Jahvét tisztelik - az általa megszabott módon -, a többi istent pedig nem. 
• A parancsok között ezen kívül erkölcsi szabályok is voltak (pl. ölés, lopás, szerelmi kicsapongás, irigység, hamis tanúzás tilalma, szülők tisztelete).
• Cserében Jahve védelmet ígért a zsidóknak mindazon népekkel szemben, akikkel vándorlásai során összeütközésbe kerül.
• A zsidó törzsek addig csak laza kapcsolatot tartottak egymással, gyakoriak lehettek a belharcok is.
• Ez a hit kialakíthatta bennük azt a gondolatot, hogy összetartoznak és egymásra vannak utalva.
• Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy nem olvadtak be valamely civilizált népbe, mint más nomád népcsoportok.

• A babiloni fogság idején erősödött meg az a gondolat, hogy Jahve nem a zsidók egyetlen istene, hanem az egész világon egyedüli isten: a más népek által tisztelt istenek nem is léteznek.
• Jahve teremtette és kormányozza a világot.
• Akaratát más isteni lény, ember vagy sorstörvény, nem korlátozhatja.
• A rosszat azért alkotja, mert ezzel is az embereken kíván javítani.
• Bár vannak emberi vonásai (pl.: szeretetet és áldozatot vár el, indulatai vannak), mégis távolabb áll az emberitől, mint a sokistenhit istene → lényegében tökéletes.
• Ábrázolni, ember formájú képet vagy szobrot készíteni róla tilos. 
• Ugyanakkor az egyistenhitben is megőrizték a hívek a Jahve és a zsidók közötti sajátos kapcsolat gondolatát: azt állították ugyanis, hogy a zsidó az Isten kiválasztott népe, melyet most bűnei miatt büntet ugyan, de később a világ uralmával és boldog jövővel jutalmaz.
• Ebben a vallásban - ellentétben az egyiptomival és a kereszténnyel - az isteni büntetés és jutalmazás ezen a földön és nem a túlvilágon következik be.
• Mindezek mellett talán a legfontosabb sajátossága a zsidó egyistenhitnek, hogy szigorú erkölcsi előírásokat is tartalmaz, melynek summázata a Tízparancsolat. 
• Ezzel hosszú fejlődés eredményeként kialakult az egyistenhit.
• A Babilonból való hazatérés után felmerült a gondolat, hogy az isteni tanításokat egyetlen szent könyvbe gyűjtsék össze, melyben minden kérdéssel kapcsolatban elolvasható az egyetlen helyes tanítás.
• Ez új elgondolás volt, ilyen szent könyve a többistenhit vallásainak nem volt.
• A különféle, a zsidók ősatyáiról és a honfoglalásról szóló mítoszokat, szóban terjedő történeteket, az ezekről szóló írott kódexek anyagait illetve a próféták hatását mutató korábbi állami és vallási törvényeket a Mózesnek tulajdonított ún. Tanítás könyvébe gyűjtötték össze, és az egyistenhit elvei szerint igazították át → héberül Tóra, a keresztények, mint Mózes öt könyvét tisztelik.
• Krónikák és szóban fennmaradt történetek alapján emellé illesztették a zsidók történetét a bírák korától a babiloni fogságig elbeszélő anyagot (pl. Bírák könyve, Sámuel két könyve, Királyok két könyve, Krónika két könyve stb.).
• Korábbi feljegyzések alapján írták le a próféták tanításait is (pl. Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel könyve).
• Később (Kr. e. III-II. században) a szent könyvet olyan írásokkal egészítették ki, melyek már a zsidó vallás további változásait mutatták (pl. a Sátán szerepének megnövekedése, a végítélet gondolata, holtak feltámadása stb.).
• A szent könyvbe fel nem vett műveket elpusztították.
• Amik viszont bekerültek, azokat isteni kinyilatkoztatásnak, minden betűjében igaznak és kétségbevonhatatlannak tekintették. 
• Mégpedig nem csak a zsidók, hanem később a keresztények is, akik Ószövetség néven teljes egészében beillesztették a saját szent könyvükbe, a Bibliába.
• A zsidó vallás újféle vallásgyakorlatot is hozott.
• A templom lerombolása után nem jött létre tartósan olyan szentély, amely a papok áldozatainak lett volna fenntartva.
• Az újféle templomokban, az ún. zsinagógákban a papok (rabbik) csak irányították a szertartást, de annak főszereplőivé a hívek gyülekezete vált.
• Az áldozás háttérbe szorult, a vallásgyakorlat lényegévé a Tóra olvasása (egy év alatt olvasták közösen végig), a hívek közös imája, adományok felajánlása lett.
• A közösségi istentisztelet erősítette a résztvevőkben azt az érzést, hogy összetartoznak, bármilyen vallási környezetben élnek is.
• A zsidó vallásnak ezt a sajátosságát szintén megőrizte a keresztény és iszlám vallás.
• Jeruzsálem ezzel együtt továbbra is szent város maradt, a salamoni templom romjainak tartott siratófal a legfontosabb zsidó zarándok- és imahely (a mai napig is). 
• A zsidók a teremtő tiszteletére minden hetedik napon kizárólag az Isten tiszteletével foglalkoztak.
• A Mózesnek tulajdonított - de későbbi - törvények számos étkezési előírást is tartalmaztak.
• Ezek feltehetően évszázadok tapasztalatai alapján kialakult tilalmak voltak: tilos például a disznóhús, vagy az állati vér fogyasztása.
• A zsidó vallás fontos szimbóluma a Dávid csillag (hatágú csillag) és az ún. menóra, vagyis hétágú gyertyatartó.

A próféták:

• A szövetség tíz parancsolatát tartalmazó kőtáblát szent tárgyként tisztelték, és egy szent ládában, az ún. frigyládában őrizték, illetve vitték magukkal vándorlásaik során.
• A letelepedés után a frigyládát őrző szent sátor Siloban volt, ez volt a zsidó törzsek vallási központja, aminek nagy volt a jelentősége, hiszen politikai központ vagy főváros akkor még nem létezett. 
• Az államalapítás után Dávid és Salamon megépíttette Jeruzsálemben a frigyláda számára az első kőtemplomot. 
• Ez lett az új vallási központ.
• Ezen kívül más, kisebb szentélyeket is emeltek Jahvénak.
• A zsidók azonban a földműveléssel együtt átvették a helyi kánaáni őslakosok kultuszait is, abban a hiszemben, hogy ők ugyanazon istent tisztelik. 
• A kánaániak sok istent tiszteltek, ezek közül is különösen egyet, a Baál nevű, bika alakú termékenységistent, aki minden évben újra születik, akárcsak a természet.
• A Baál kultuszba emberáldozat is beletartozott, általában az elsőszülött gyermek feláldozását tartották szükségesnek.
• A kétféle kultusz egymás mellett, részben összefonódva élt.

Ezékiel látomása

• Maga Salamon is emelt oltárokat más istenségeknek, ahogy felesége sem Jahve híve volt.
• A jeruzsálemi templom felépítése is mutat kánaáni hatásokat.
• Mikor megjelentek a nehézségek - előbb Salamon országának kettészakadása, majd az asszír és babiloni támadás -, a helyzet megváltozott.
• Az újabb próféták egyre határozottabban léptek fel a Kánaáni istenek és kultuszok átvétele ellen.
• Az első és legjelentősebb közülük Illés próféta volt, aki a hagyomány szerint csodák segítségével bizonyította be az északi Izrael állam népének, hogy Jehova tiszteletét kell követni.
• A királlyal (Aháb) és föníciai feleségével (Jezabel) szemben is fellépett, akik maguk is a kánaáni isteneket tisztelték.
• Részben Illés hatására, de már halála után Izraelben megölték Ahábot és kiirtották Baál híveit.
• Ez azonban gyengítette annak lehetőségét, hogy Izrael összefogjon más vallású kis országokkal az asszírok ellen, részben talán ezért is esett áldozatul azok hódításának.
• Judában is hasonló nézeteket hirdettek a próféták, és itt is merészen szembeszálltak az uralkodókkal.
• Előbb az asszírok megjelenésekor Ézsaiás (vagy Izaiás), később az újbabiloni hódítás idején Jeremiás. 
• Mindketten azt állították, hogy az idegen támadás nem Jahve gyengeségét mutatja.
• Ellenkezőleg: valójában Jahve büntetése a törvényektől való eltévelyedés miatt.
• Két nagy bűnt róttak fel társaiknak: az egyik az idegen istenek tisztelete, a másik pedig az, hogy aki tiszteli is Jahvét, valósában nem az ő elvei szerint él.
• Megelégszik az áldozatok gépies bemutatásával, szertartásokkal, és közben csak a saját javára gondol, nem segít a szegényeken és az elesetteken.
• Ez ellentétes volt a régi törzsi korszak erkölcsi elveivel, de a próféták szerint az Isten által parancsolt életmóddal is.
• A próféták felfogása szerint Jahve még mindig nem az egyetlen isten, de erősebb, hatalmasabb a többi nép istenénél.
• Megjósolták, hogy haragja nem tart örökké, majd elküld egy embert Dávid leszármazottai közül, az ún. messiást (megváltót), aki megszabadítja a zsidókat az idegen elnyomás alól és újra létrehozza Dávid államát.
• Minél sanyarúbb lett a zsidók sorsa, annál inkább rászorultak arra, hogy higgyenek a próféták tanításainak, ha nem akartak végképp kétségbe esni. 
• Így minél jelentéktelenebb lett a zsidók hatalma és befolyása a térségben, annál nagyobb jelentőségűnek gondolták Jahvét.

Az Úr parancsai a kiválasztott népnek:

Mózes II. könyve 20. Rész. :

• 2. Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. 

• 3. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem 

• 4. Ne csinálj magadnak faragott képeket, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fent az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek vizekben a föld alatt vannak. 

• 5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én az Úr a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek. 

• 6. De irgalmasságot cselekszem, ezért ezer íziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. 

• 7. Az úrnak, a te Istenednek a nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja az Úr azt büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába veszi fel. 

• 8. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. 

• 9. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; 

• 10. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek a szombatja: semmit se tégy azon sem a magad, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belöl van; 

• 11. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombatnapját, és megszentelé azt. 

• 12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked. 

• 13. Ne ölj! 

• 14. Ne paráználkodj! 

• 15. Ne lopj! 

• 16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. 

• 17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát, ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit ami a te felebarátodé.