A zsidók története a babiloni fogságig

A zsidó nép eredete és vándorlásai:

• A zsidó vagy héber nép feltehetően két népelemből állt össze Kánaán földjén (a mai Izrael) területén, a Kr. e. XII. század tájékán. 
• Az egyik észak-kelet felől vándorolt be, a másik dél-nyugat, vagyis Egyiptom felől. 
• Mindkét elem a sémi nyelvcsaládba tartozott és nomád pásztorkodásból élt.
• A zsidók törzsek szerint települtek le Kánaánban. 
• Ezek a törzsek függetlenek voltak egymástól és a bíráknak nevezett vezetők álltak az élükön. 
• A történelem folyamán nomádok és földművesek viszonya általában rossz, mert a pásztorok letapossák állataikkal a földművesek földjeit, emellett harciasak, és sokszor fegyverrel szerzik meg azokat a javakat (pl.: agyagedények, fémeszközök stb.) melyeket maguk, éppen a vándorló életmód miatt nem tudnak előállítani. 
• Ez volt a helyzet a zsidók esetében is, de a honfoglalást követő évtizedekben fokozatosan áttértek a földművelésre, a letelepedett életmódra, átvéve az őslakosok termelési módszereit és életformáját.
• Ezzel a nomádok és őslakók közötti harc csillapodni kezdett. 
• Annál élesebb lett a küzdelem a zsidók után érkező és a part mentén letelepedő ún. filiszteusokkal.
• A filiszteusoknak vasfegyvereik voltak, és a szárazföld belseje felé terjeszkedve a zsidó településekbe ütköztek. 

Az ókori zsidó állam:

• Az ókori zsidó állam azután jött létre, hogy pár emberöltővel a letelepedést követően kiderült, hogy a korábbi törzsi kötelékek már nem alkalmasak a társadalom életének irányítására. 
• Ennek egyik oka az volt, hogy a földművelés és a letelepedett életmód következtében a vagyoni különbségek hirtelen megnövekedtek, és ez fellazította a korábbi törzsi-rokonsági összetartást. 
• Másfelől a filiszteusokkal szembeni harc a törzsek erejének összefogását igényelte.
• Így e két ok következtében jött létre az egységes zsidó állam. 
• Az első király Saul volt, aki a filiszteusokkal vívott harcban halt meg. 
• Őt követte a trónon Dávid (Kr. e. 1006 - 966), aki a filiszteusokkal szembeni győzelmeivel hívta fel magára a figyelmet (ennek emlékét őrizte meg a Dávid és Góliát története). 
• Dávid először az ellene lázadó zsidó törzseket egyesítette a sajátjaival, majd elfoglalta Jeruzsálemet és a többi még független kánaáni városállamot.
• Fővárosát Jeruzsálembe helyezte, központosított államszervezetet hozott létre, népszámlálást tartott, majd ennek alapján bevezette a rendszeres adót.

Salamon király tevékenysége:

• Az ókori zsidó állam szervezésének folytatója Dávidot követően fia, Salamon király volt (Kr. e. 966 - 926).
•  Olyan időszakban került hatalomra, amikor a környék régi nagyhatalmai éppen legyengültek, az újak pedig még nem erősödtek meg. 
• Joggal tartja az emlékezet "bölcsnek" Salamon királyt: a kínálkozó alkalmat jól használta ki. 
•  A környező hatalmakkal baráti viszonyt épített ki, az egyiptomi fáraó leányát vette feleségül és a föníciai városoktól Arábiáig számos térséggel, várossal épített ki kereskedelmi kapcsolatokat. 
• Izrael főként rezet és vasat szállított, míg fűszert, tömjént, nemesfémeket és elefántcsontot hozott be. 
• Ugyanakkor Salamon megnövelte az adókat és állami robotszolgáltatásokkal egészítette ki.
• A nagy bevételek egy részét a nagy udvartartás emésztette föl (700 főt tettek ki például a király feleségei), ide számítva a hivatalnokok és a hadsereg ellátását is. 
• A jövedelmek másik részét hatalmas építkezésekre fordították: Jeruzsálemben falak épültek, benne a királyi palotával és a templommal.

Az ókori zsidó állam szétesése:

• Salamon kemény uralma elégedetlenséget keltett az emberek között, és halála után az északi törzsek nem ismerték el fiát királynak.
• Így Salamon állama ketté szakadt: az északi országot Izraelnek nevezték.
• A déli országot Dávid törzséről Judának nevezték, ide tartozott Jeruzsálem is. 
• Hamarosan a kedvező külpolitikai helyzet is rosszra fordult, a megállíthatatlanul terjeszkedő Asszíria elérte a zsidó államokat: Kr. e. 722-ben elfoglalták és elpusztították Izraelt, adófizetésre kötelezték Judát.
• De Juda sem maradt sokáig független: az Újbabiloni birodalom hódító uralkodója, Nabu-kudurri-usur Kr. e. 586-ban elfoglalta Jeruzsálemet, Salamon templomát leromboltatta, a lakók nagy részét pedig elhurcoltatta birodalma belsejébe. 
• Az ő leszármazottaik egy része csak Kr. e. 538-ban, a babiloni birodalom lehanyatlása után térhetett vissza a "babiloni fogságból". 
• Sokan viszont Babilonban maradtak a perzsa uralom alatt is.