Az egyiptomiak vallása

Az egyiptomi istenek társadalma:

• Az egyiptomi szellemvilág hatalmas és jelentéktelen lények sokaságából állt, éppen úgy, mint az emberi társadalom.
• A szellemvilág élén emberszerű istenségek álltak: részben vagy egészben ember formájúak, és lelki tulajdonságaik is gyakran az emberekéhez hasonlóak: gonoszak és jók egyszerre.
• A különféle mítoszok ugyanazt azt istent hol jónak, hol rossznak, hol győzhetetlenül hatalmasnak, hol esendően szerencsétlennek mutatták.
• Természeti jelenségeknek, égitesteknek, emberi tevékenységeknek voltak isteneik: egy istennek sokféle feladata lehetett, és egyféle feladatot többféle isten is elláthatott egyszerre.
• A különféle helyi isteneket a birodalom kialakulásával egyetlen nagy isteni társadalomban egyesítették, gyakran rokonságba vonták egymással.
• Az egyiptomiak számára a nap és a víz jelentette a legfontosabb elemeket, és ezekhez az elemekhez kötődik két legfontosabb istenségük is.
• Az egyik Ré, a napisten, a legfőbb isten, a másik Ozirisz, a gabona, a víz istene.
• De Ozirisz nem csak a teremtés istensége volt, hanem a halálé és a túlvilágé is.
• Akárcsak a természet, maga is hol meghalt, hol feltámadt, halálában az újjászületés, újjászületésében a halál is benne volt.
• A kedvezőbb körülményekkel magyarázható, hogy míg Mezopotámia istenei gyakran ellenségesek az emberekkel szemben, addig az egyiptomi főistenek többnyire jóakaratúak.

Egyiptomi templomok:

• Az ókori Egyiptomiak az istenek számára templomokat emeltek, amelyek szentélyében az adott templom istenének szobrát helyezték el.
• A templomokba csak a papok voltak bejáratosak, ők végezték a szertartásokat, mely az istenek etetéséből, ápolásából, áldozatok bemutatásából állt.
• A templom hatalmas gazdasági üzem is volt, földekkel, erdőkkel, halastavakkal, raktárakkal és műhelyekkel, mindez az istenek és papok ellátását szolgálta.
• A templomhoz tartozó nagy raktárakban őrizték az áldozati ajándékokat.

Hórusz isten

Démonok Egyiptomban:

• Az ókori Egyiptomban az egyszerű emberek is járulhattak kérésekkel, kérdésekkel a templom kapujához, de a tényleges szertartásokból kiszorultak.
• A szellemek egy része a halottak visszatérő lelkei voltak, amelyek különleges hatalommal rendelkeztek az élők felett, főleg ártani tudtak, tőlük eredtek általában a betegségek.
• A szellemek egy másik csoportja olyan démonokból állt, melyek általában valamely istenség követei voltak, és szintén veszedelmesek lehettek.
• A népi hiedelemvilágban az istenek közül legfontosabb szerep éppen a törpeszerű, nevetséges kinézetű Bésznek jutott, aki a gonosz démonokat tartotta távol.

Többistenhit Egyiptomban:

• Az ókori Egyiptomban, ahogy más ókori keleti kultúrákban is, nem volt hivatalos, tételekbe foglalt "kánon", szent tanítás az emberfeletti világról.

Az egyiptomi túlvilág (a piramis és a fáraó):

• Az ókori egyiptomi birodalmak élén álló uralkodó, a fáraó hatalma korszakonként változott. 
• Az óbirodalom első időszakában uralkodó korlátlan hatalmú fáraókat "Aranyló Napnak", "nagy Istennek", később "Ré napisten fiának" nevezték. 
• Már uralkodásuk kezdetén megkezdték hatalmas, gúla alakú síremlékeik (piramisok) építtetését.

• Az első piramisok lépcsősek voltak, s feltételezik, hogy azt a "létrát" szimbolizálták, melyen keresztül a fáraó lelke az égbe jut. 
• A sima gúla alak később jelent meg, s a Nap jelképének is tartják, mert élei úgy tartanak szét, ahogy a nap sugarai. 
• A piramis csúcsán eredetileg látható volt egy dombormű, mely a szárnyas napkorongot ábrázolta. 
• A leghíresebbeket, a gízai piramisokat a IV. dinasztia uralkodói, (Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz) emeltették a Kr. e. III. ezredben, nem messze a fővárostól, Memphisztől.
• Oldalaik pontosan a négy égtáj felé néznek. 
• Egy piramis építésén körülbelül négyezer szakmunkás dolgozott folyamatosan. 
• További százezer ember dolgozott a kőfejtőben, illetve szállította a köveket a helyükre és végezte a földmunkákat. 
• Ezek javarészt parasztok voltak, akik a Nílus áradásakor, július és október között dolgoztak az építkezéseken, amikor a földeken amúgy sem tudtak mit csinálni. 
• A munkát katonásan megszervezett csapatokban és rendben végezték, szigorú felügyelet mellett. 
• A kerék, a ló, a keményebb fémek ismerete nélkül óriási munka volt a kőgúlák felépítése.
• Emberi erővel, faszánokon húzták fel a hatalmas kőtömböket a földből készített emelkedőkön a helyükig. 

• A halott fáraó holttestét a Níluson hozták el a halottas hajón.
• A part mellett lévő völgytemplomban mumifikálták. 
• A múmiát fakoporsóba helyezték, majd egy folyosón a halotti templomhoz vitték, mely a piramis tövében állt. Itt áldozatokat mutattak be, és innen került a piramisban kialakított apró sírkamra gránit szarkofágjába.
• A piramisok múmiái és sírjai nem maradtak meg, mert azokat már az ókorban kirabolták.

Egyiptomi túlvilág:

• Az ókori egyiptomiak négyféle lelket tulajdonítottak minden embernek.
• Ezek egyike, a ka volt az, mely tovább élt a halál után is. 
• Jóléte leginkább akkor biztosított, ha a halott teste épségben marad, ezért kellett mumifikálni. 
• Fontos volt az is, hogy elegendő használati tárgy és étel-ital (áldozat) jusson a léleknek a halál után is, és háborítatlanul nyugodjon az idők végezetéig → ezért zárták el és rejtették el a piramisok járatait.
• A halott mellé kis figurákat is helyeztek, akik a túlvilágon elvégzik a szükséges munkákat.
• Az óbirodalomban kezdetben a halott lelkek lakhelyének az északi sarkcsillagot és környékét tartották, mert ezek a csillagok sohasem buknak le a látóhatár alá. 
•  A nagy piramisok építését követően jelent meg Ozirisz kultusza, és vele az a nézet, hogy a halottak az alvilágba, a föld alá kerülnek.
• Még egy ideig azt feltételezték, hogy a királyok lelke továbbra is a sarkcsillag vidékére kerül.
• A túlvilágot paradicsomi tájnak képzelték, ahol két és fél méteres árpa nő. 

Az egyiptomi újbirodalom királysírjai:

• Az egyiptomi Óbirodalom és Középbirodalom közötti átmeneti korban (a Kr. e. 3. ezredben) meggyengült a fáraói hatalom és a középbirodalom idején sem állt vissza eredeti formájába. 
• Ebben az időben a fáraókat nem tekintették istennek.
•  Az újbirodalom fáraóit azonban életükben Hórusszal, Ozirisz fiával, halálukban pedig magával Ozirisszal azonosították.
• Így a fáraók is az alvilágba kerülnek halálukkal. 
• Ám ez az alvilág sem sötét és boldogtalan, mert a nap ott ragyog, miután este elhagyta az evilágiakat.
• Az újbirodalom idején már nem kellett tehát az uralkodót az égbe juttatni, és ezzel a piramis építés is megszűnt. 
• Ezért mostantól az uralkodók múmiáit a föld alá helyezték el, az újbirodalmi főváros, Théba közelében (Királyok Völgye).

A Királyok Völgyének egy részlete

• A sírok bejáratait igyekeztek felismerhetetlenné tenni. 
• Ennek ellenére ezeket is meglelték, és kirabolták az ókor vége felé. 
• Egyetlen sír került elő érintetlenül (1922-ben), a Kr. e. XIV. században uralkodott Tutanhamoné.
•  A kőszarkofágban négy, egyre kisebb díszes, aranyozott ládát találtak, ebben további három múmia formájú aranyozott illetve - legbelül - színarany koporsót, és legbelül, egy aranymaszk alatt, magát a múmiát. 
• Körötte használati tárgyak, melyekre szüksége lehet a túlvilágon: ékszerek, társasjátékok, trónszék stb.
• Hiába gyönyörűséges az ókori egyiptomi alvilág, bejutni ide még a királynak sem könnyű. 
• A mumifikálás és temetés minden mozzanata során megfelelő imákat kellett elmondani, hogy az utat biztosítsák számára, és végül Ozirisszá válhasson.
• Az utolsó szertartás során egy pap egy vésőszerű eszközzel úgy tett, mintha a múmia szemeit és száját megnyitná, ezzel "ébresztve" a túlvilági életre. 
• Még nehezebb volt a dolguk az egyszerű lelkeknek. 
• Az utazás közben ezer veszéllyel, démonnal kellett szembenézniük, de a legnagyobb próbatétel akkor érkezett el, amikor Ozirisz, az alvilág ura elé járultak. 
• Itt a halott szívét mérlegre helyezték, és megvizsgálták, követett-e el olyan bűnöket, melyek méltatlanná teszik a túlvilágra → ha igen, akkor a halottfaló szörny gyomrában kötött ki. 
• z egyszerű emberek is Ozirisszá váltak a túlvilágon, de nem vették fel az isten formáját, és a túlvilágon is alattvalói maradtak a fáraó-Ozirisznak. 
• A túlvilági élet, és az ottani ítélet sokkal fontosabb volt az újbirodalom egyiptomi emberek számára, mint a mezopotámiaiaknak, akiknek nem volt határozott elképzelésük a túlvilágról, hol szépnek, hol komornak tartották, de leginkább unalmasnak, ahol csak tengődnek a lelkek.
• Az egyiptomi túlvilághit és Ozirisz kultusza hatott később a kereszténységre is.