Az emberré válás

 Az evolúció:

Charles Darwin a 19. században vetette fel először, hogy az emberré válásban a környezethez való alkalmazkodás játszott meghatározó szerepet.

• Az ember teste, szervezete úgy alkalmazkodott a környezet változásaira, hogy átalakult.
• A fajoknak a környezeti változásokhoz történő alkalmazkodását evolúciónak nevezzük.
• Ebbe a folyamatba tartozott bele az emberi agy átalakulása is → emberi gondolkodás, intelligencia.
• A gondolkodás, az információk cseréje és tárolása lehetővé tette, hogy az ember egy idő után már ne csak biológiailag jellegű válaszokat adjon a környezet kihívásaira (pl.: felegyenesedés, kéz kialakulása stb.), hanem kulturálisakat is (pl.: beszéd)

Emberré válás - emberelődök:

• Évmilliókkal ezelőtt élt Afrikában egy ősmajomfaj, az ún. Ramapithecus.
• A Ramapithecus testfelépítése kb. 5 - 6 millió éve átalakult, amiből nem egy, hanem legalább 3 új állatfaj keletkezett.
• Mindhárom faj - elődeikkel ellentétben - már nem a fákon, hanem lent a földön éltek, két lábon jártak.
• Lassan tudtak futni, gyenge volt a szaglásuk is. 
• Előnyükre szolgált némely tulajdonságuk, mint például az elől ülő, remek szemek tér-és színlátással, valamint markolásra alkalmas végtagok → képesek voltak észrevenni a közeledő ragadozókat, amihez csak fel kellett egyenesedniük a szavannák magas füvében.

• Áttértek a hátsó lábakon való járásra → felszabadult mellső két lábuk, melyekkel köveket, fadarabokat tudtak megfogni.
• Apró termetűek voltak, nagyjából másfél méteresek.
• A három faj egymás közvetlen közelében élt.
• Közülük kettőre nem sok jó várt: pár évmillió alatt kihaltak. 
• A harmadik továbbfejlődött, utódai pedig páratlan mértékben elszaporodtak a Földön.
• Ez a harmadik lény, az ún. Homo habilis volt, ami ügyes embert jelent.
• Ők abban különböztek a másik két fajtól, hogy megosztották egymással szerzeményeiket (növényi élelem, lárvák), míg a másik két faj magukban gyűjtögettek és azonnal elfogyasztották élelmüket.
• Az emberré válás folyamata a táplálékmegosztással kezdődött → együttműködést és kommunikációt igényelt.
• A Homo habilis építette a történelem legrégibb ismert "építményeit", kőköröket, melyek kunyhók alapjai lehettek.
• A Homo habilisból fejlődött ki kb. 2 millió évvel ezelőtt a Homo erectus (felegyenesedett ember).

• Bonyolult pattintási eljárással készített szakócákat is tudtak már készíteni és használták a tüzet is.
• A társas együttműködést tovább fejlesztve szervezett csapatokban vadászott már nagyvadakra. 
• A Homo erectus már nem csak Afrikában élt, mint elődei, hanem északra vándorolva Európában és Ázsiában is elterjedt.
• Az Európába vándorolt Homo erectusnak alkalmazkodnia kellett a fokozatos lehűléshez, a második, majd a harmadik jégkorszakhoz is.
• Állatbőrből ruhákat készített, barlangokba húzódott. 
• A Homo erectusból kb. 300 ezer éve kifejlődött már a Homo sapiens (értelmes ember) → eltemette halottait és feltehetően volt valamiféle vallása is.
• Belőle alakult ki nagyjából 30 ezer éve a Homo sapiens sapiens, mely az egész földön, így az amerikai kontinensen és Ausztráliában is elterjedt (megegyezett a mai emberrel).

A testrészek változása az emberré válás során:

• Folyamatosan növekedett a testmagasság → így nőtt az agytérfogat is.
• Még fontosabb az agy külső rétegének, az agykéregnek a kialakulása, majd redőzötté válása → megnövekedett a felszíne.
• A társas érintkezés, együttműködés következtében kényszerült rá az ember a kommunikációra → fogalomalkotás, fogalmak egyre finomabb megkülönböztetése és kifejezése, szinbólumok használata → egyre magasabb rendű gondolkodásra kényszerítette az embert.
• Ennek következtében folyamatosan alakult át az emberi agy.
• A koponya szerkezete átalakult → az agykoponya az arckoponyához képest nagyobb lett, a kiugró szemöldökeresz eltűnt, a fogak és az állkapocs - a már főtt és sült étel miatt - kisebb lett, míg az áll hegyesebb.
• A kommunikáció igényéhez alkalmazkodott az arc felépítése, mely rendkívül mozgékonnyá vált, átalakult a garat felépítése (boltozatos szájpadlás, rövidebb nyelv stb.), amely képessé vált sokféle hang megformálására.
• Ugyanakkor, ennek a következménye a kéz átalakulása is → a hüvelykujj szembefordíthatósága a mutatóujjal, a finom fogásra és tapintásra alkalmas kézfej.
• Ezzel párhuzamosan a hátsó végtag, a lábfej a nagy súly egyensúlyozásához alkalmazkodott.
• Az embernél megszűnt az ivarzási ciklus, az év egészében képessé vált a szaporodásra → megnőtt az utódok száma → nőtt annak a lehetősége, hogy több jó képességű egyed születik → felgyorsulhatott a természetes szekció.
• Eközben a terhesség ideje hét hónapról kilencre nőtt → az újszülöttek fejlettebbek, ellenállóbbak lettek