Az őskőkor

Nők és férfiak a vadásztársadalomban:

• Egyes felvetések szerint az őskor némely kultúráiban - főleg a földművelésre való áttérés korában - létezett a matriarchátus, vagyis nőirányítás alatt álló társadalom. 
• A mi természeti népeknél mindig a férfiak az irányítók, de nem egyféleképpen.
• A tanzániai handzáknál vagy a délkelet-indiai palijanoknál, a "családfenntartó", gyűjtögető asszonyok szabadon tarthatnak szeretőt vagy válhatnak el.
• Az új-guineai tchambuliknál a nők végzik a halászatot, rámenősebbek, kezdeményezőbbek, s bár a szimbolikus vezetők férfiak, a csoport irányításában ténylegesen aktívabban vesznek részt, míg a férfiak szelídek, visszahúzódóak, és csak a művészetnek élnek.
• Az eszkimóknál viszont, akik szinte kizárólag a férfiak által vadászott húsból élnek, a férfiak teljesen alávetik a nőket, a leányokat már gyerekkorukban a férfiak szolgálatára nevelik.
• A nők helyzete az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem alávetett, vagy sokkal kevésbé az, mint a civilizációkban.

• A vadászathoz erő és gyorsaság mellett legalább ugyanolyan fontos a kitartás, a türelem is, ami a nőket legalább annyira jellemzi, s a férfiak közül sem az erősebbeké, hanem a tapasztaltabbaké a vezető szerep.
• A nőket leköti az utódok gondozása → népességszabályozási megfontolásokból a szoptatási időszak évekre is elnyúlhat.
• Nehezíti "közéleti" szerepvállalásukat a gyermekkihordás időszaka is.
• A más hordákkal való kapcsolattartás, a horda belső ügyeinek elrendezése a férfiak dolga, ami tekintélyük növekedésével jár.
• A nők nem vadászhatnak, állapotosan vagy szoptatás közben ez bajos lenne.
• A zsákmányoló népeknél ezért a vadászat "férfimunka".
• A vadászatnak még azokban a társadalmakban is nagyobb a tekintélye, mint a gyűjtögetésnek, ahol a tápláléknak csak kisebb részét nyerik ilyen módon.
• A hús ezenkívül nem csak eredete, de ritkasága és magasabb tápértéke miatt is nagyobb kincsnek számít → gyakran alkalmazzák cserére, ajándékozásra → ami szintén tekintélyt jelent.

Az őskőkori vadászok mindennapjai:

• A zsákmányoló hordák legtöbbször vándor életmódot folytatnak → egy területen belül mindig oda költöznek, ahol a legtöbb gyűjtögetni vagy vadászni való akad.
• A mai vadász népek évente gyakran, hatszor is táborhelyet változtatnak → szállásaik egyszerűek és ideiglenes jellegűek (barlang, lombsátor).
• Vagyonuk, tárgyuk pedig csak annyi van, amennyit gyalog el tudnak vinni magukkal.
• Ruházatuk még akkor is csak 1-2 bőrdarab, ha hideg tájékon élnek, mint például a tűzföldi indiánok, akik legfeljebb zsiradékkal kenik be a testüket a hideg ellen. 
• A vadászok - régiek, maiak egyaránt - csonttűvel, állati inakkal varrják ruháikat, zsákjaikat, tudnak vesszőből kosarat, rostokból hálót fonni, fából csónakokat, edényeket faragni.

• Az őskori vadászok legjellegzetesebb máig fennmaradt tárgyaik a pattintott kövek, szakócák.
• Ezért az őskor első korszakát, melyet a vadászat, halászat és gyűjtögetés jellemez, pattintott kőkornak vagy őskőkornak is nevezik.

 

Szakócák

• A legtöbb élelmiszer hamar megromlik, így az embereknek nem érdemes "előre" vadászniuk, gyűjtögetniük, mindig csak az éppen szükségeset kell előteremteniük.
• Amíg nem találnak újra táplálékot, addig nélkülöznek.
• Ám a távolabbi idő hidegen hagyja őket.
• Nem igazán ismerik a munkaidő - szabadidő merev szembeállítását sem. 
• A megélhetés biztosítására fordított idő náluk a legrövidebb valamennyi kultúra közül.
• A kevés tárgyakból következik, hogy egyéb javaik elkészítésére sem fordítanak sok időt.
• Az egyszerű körülményekhez hozzászoktak.
• Igényük csak arra van, amit előbb vagy utóbb meg is szereznek (hiszen az embernek nem lehet igénye olyasmire, amit nem ismer).
• A vadászok nem ismerik azokat a dolgokat, amelyek a termelő vagy civilizált népeket gazdaggá teszik.
• Nem ismerik azokat a társadalmi különbségeket, melyek a nélkülözést megalázóvá tennék.
• Vagy mindenkinek van mit ennie, vagy mindenki nélkülöz a hordán belül.
• Ennek a társadalomnak nem lehet a szélére sodródni.
• Mivel létszámuk, életnívójuk a természethez igazodik, nincsenek kitéve a termelés hullámzásainak, mely a fejlettebb társadalmakban válságok, éhínségek veszélyét hordozzák.

Az ajándékozás szerepe az őskorban:

• A hordán belül állandóan körbeajándékozzák egymást élelemmel, gyakran személyes, használati tárgyakkal is.
• Mindenki abból indul ki, hogy adományai megtérülnek, most ő ad, máskor viszont ő fog kapni.
• A hordák egymás közötti cseréjét már más szempontok vezérlik.
• Ismerős, rokoni szálakkal kapcsolódó hordák egymás között arra törekednek, hogy az adott értéknek megfelelő javakat kapjanak cserébe rövid időn belül.
• Ilyenkor általában olyasmit adnak, ami a saját területükön bőven van, a másik horda területén pedig szűkösen és ennek fordítottját várják cserébe.
• A csere formája azonban itt is az ajándékozás.
• Egészen távoli, idegen hordákkal szemben pedig már előfordulhat - ritkán - az a fajta kereskedés is, melynek célja a haszonszerzés, a nyereség. 
• Mindez nem azt jelenti, hogy a zsákmányolók "nagylelkűek" → ez azt is mutatja, hogy nem szokás hálálkodni.

Rokonsági szervezet az őskőkorban:

• A vadászok - gyűjtögetők társadalma a családra és a rokonsági szervezetre épül.
• Semmiféle jó kapcsolatot nem tudnak elképzelni rokoni kapcsolat nélkül.
• Bonyolult előírások sokaságával szabályozzák, hogy melyik csoport tagjai melyik másik csoport tagjaival házasodhatnak.
• Ezek a házasságok nem a szerelemre épülnek.
• A házasodással, a rokoni szálak teremtésével tulajdonképpen társadalmi - politikai - diplomáciai kapcsolatok épülnek ki.
• Az egymáshoz közel élő hordák akkor előzhetik meg az ellenségeskedést, ha sok rokoni szál kapcsolja össze a két csoportot. 

Társadalomszervezet az újkőkorban:

• A zsákmányolók nem ismerik az államszervezetet, mégis legalább annyira rend uralkodik ezekben a társadalmakban, mint a maiakban.
• Nincs a hordák élén kinevezett, választott főnök, erre nincs szükség.
• Az irányítás családias, a tennivalókat közösen beszélik meg, mert elég kevesen vannak hozzá.
• A tekintélyesebbeknek nagyobb a szavuk 1 - 1 döntés esetében, de senki nem erőszakolhatja rá akaratát a többiekre, ha azok nem értenek vele egyet.
• Korszakonként és kultúránként változó az, ami bűnnek számít.
• Vannak persze olyan bűnök, melyeket kivétel nélkül minden társadalom annak tart → emberölés (békeidőben) vagy a vérfertőzés.
• Nem számít viszont bűnnek minden zsákmányoló közösségben, ha a szülők megölik a nem kívánt újszülöttet.
• Ezzel szemben számos csoport a természetes halál mögött is bűnt feltételez, és a sámán által megnevezett "bűnöst" gyakran meg is büntetik.
• Bűn továbbá az is, ha a helyi házasodási és szakrális (vallási) előírásokat nem tartja be valaki.
• Vétség a testi sértés vagy bármiféle károkozás is, bár a lopásnak ezekben a társadalmakban a javak hiánya és a tulajdonviszonyok jellege miatt nem nagyon van jelentősége.