A Római Birodalom és polgárai

A gazdasági élet változásai az ókori Rómában:

• A hódítások következtében átalakult a mezőgazdálkodás rendszere.
• A Kr. e. 3. századig döntően kisbirtokon folyt a gazdálkodás, főként kenyérgabonát, főzeléknövényeket és szőlőt termelve.
• Ezt egészítette ki az állattartás a legelők és makkos erdők közös használatával.
• A kisbirtokok tulajdonosai a valamikori plebejusokból és Itália - különböző jogállású - népeiből kerültek ki.
• Mivel ők adták a hadsereg gyalogságát, a háborúk következtében több időt töltöttek a harcmezőn, mint az otthoni földműveléssel. (Egyébként könnyebben meg is lehetett gazdagodni egy kis rablással és jó szerencsével, mint a kemény munkával.)
• Az otthonmaradók nem igen bírták gazda nélkül a munkát, így fokozatosan elszegényedtek, földjüket átvették a közép- és nagybirtokosok.
• Sőt, a közfölddé (ager publicus) lett meghódított területekből korlátlan mennyiség állt rendelkezésükre birtokuk nagyobbítására.
• (Akadtak szép számmal ezer iugerum - 250 ha, azaz 250x10 ezer m2 - feletti birtokok.)
• Ezeken az ún. latifundiumokon nem szegény szabadokat foglalkoztattak, mert a katonai kötelezettségeik bármikor elszólíthatták őket, hanem rabszolgákkal műveltették.
• S rabszolgában, megint csak a hódítások következtében, nem volt hiány.
• (Itália kb. 4 milliónyi lakosának egyharmada - egynegyede lehetett a rabszolga, egy rabszolga ára kb. fél kiló ezüstnek, egy-kétezer sesteriusnak felelt meg.)
• Az újabb és újabb sikeres hadjáratok, a rabszolgasorba vetett hadifoglyok, a provinciák lakóinak milliói az olcsó munkaerő korlátlan tömegét jelentették.
• E folyamat eredményeként a Kr. e. 2. századtól a rabszolgamunkára alapuló közép- és nagybirtok vált uralkodóvá.
• Megváltozott a birtokok termékszerkezete is.
• A fiatal világbirodalom fejlett mezőgazdasági termeléssel rendelkező földterületeket foglalt immár magába, így lehetővé vált az olcsó gabona behozatala.
• A birtokokról ennek következtében a gabonatermelés kiszorult, inkább piacra termelő szőlő-, olajültetvények, gyümölcsösök és kertek jellemezték ezeket.
• Róma ipara, kereskedelme és pénzpiaca számára korlátlan lehetőségek kínálkoztak a hódítások következtében.
• Nem veszélyeztették a vetélytársak a vállalkozási, befektetési lehetőségeket, a kézműves termékek számára újabb és újabb piacokat szereztek.
• A gazdaság minden területén kecsegtető volt a gyors meggazdagodás esélye.

A provinciák helyzete:

• A provincia szó eredetileg annyit jelentett, hogy megbízás (a meghódított terület igazgatására), később használták az elfoglalt tartományok megjelölésére.
• Igazgatásának rendje is folyamatosan alakult ki.
• Az első ilyen "tartomány" Szicília volt, amit az I. pun háborút követően szereztek meg a rómaiak.
• A Kr. e. 2. század közepéig azonban újabb nyolc, területnagyságában és értékében különböző provinciát - Szardíniát, Korzikát, Gallia Cisalpinát, Gallia Transalpinát, Hispania citeriort, Hispania ulteriort, Makedóniát, Asiát vont ellenőrzése alá Róma.
• Kormányzójuk rendszerint a hivatalból lelépő consul vagy praetor ill. ezek helyettese volt.
• Egy évre választották őket és hivatali idejük alatt teljhatalommal rendelkeztek a provincia helytartójaként.
• (Ez idő letelte után lehetett panasszal élni ellenük a római senatusnál.)
• A provinciákon is érvényesítették a divide et impera elvét: egyes városok a helytartónak voltak alárendelve és fizettek adót, míg mások szabadok voltak és háború esetére katonaállítási kötelezettséggel vagy pénzbeni hozzájárulással tartoztak.
• A provinciákban az adók behajtását bérbe adták pénzembereknek vagy társaságoknak, akik előre befizették a kincstárnak az összeget és a provincia lakóiból ennek többszörösét sajtolhatták ki.
• Az adókon kívül a provinciáknak kellett eltartaniuk a helytartót, kíséretét és az ott állomásozó légiókat.

• A provinciák helyzetét két szempont határozta meg: minél több jövedelmet biztosítsanak Rómának és egyben hatalmának támaszpontjai legyenek.
• A felbecsülhetetlen jövedelem, ami a provinciákról áramlott, adókban azaz pénzben, nemesfémben, termékekben lehetővé tette azt, hogy a senatus Kr. e. 168-ban mentesítette a római polgárokat az adófizetéstől (a vagyon után fizetendő adó alól).

Társadalmi változások az ókori Rómában:

• A hódítások hatására bekövetkező gazdasági változások megváltoztatták a római társadalom szerkezetét.
• Korábban az egyén társadalmi helyzetét döntően a származás, a földbirtok, a politikai életben betöltött szerep határozta meg - most ez kiegészült a pénz, az ügyesség, az ambíciók, a gazdasági lehetőségek kihasználása, a lakhely, a jogi helyzet szerinti különbségekkel.
• A hódítások során adódó gazdasági lehetőségek haszonélvezői a szenátusi arisztokrácia tagjai voltak, akik származásuk, politikai életben való jártasságuk révén tovább gyarapították földbirtokaikat.
• Hozzájuk zárkózott fel egy új réteg, a lovagoké, akik vállalkozásból, kereskedelemből, pénzügyletekből gazdagodtak meg, azonban vagyonukat szívesen fektették földbirtokokba. Itália és a provinciák területén létezett egy elsősorban földbirtokosokból álló helyi vezető réteg, melynek jogi helyzete, vagyona, kultúrája területről területre különbözött.
• Itáliában rengeteg római polgárjoggal rendelkező paraszt élt.
• A hódítások következtében azonban a kisbirtokosok tönkrementek, sokan közülük a városokba, főként Rómába özönlöttek.
• A beköltözők a felszabadított rabszolgákkal együtt egyre szélesítették a városi munkanélküliek, azaz a proletárok rétegét.
• A római köztársaság válsága idején feszültséget jelentett, hogy kedvezőtlen helyzetben volt az itáliai szövetségesek és a provinciák lakóinak többsége, mert nem rendelkeztek római polgárjoggal, és ráadásul saját uraik és a római állam egyszerre kívánt hasznot húzni belőlük.
• Legalacsonyabb társadalmi rangja a római társadalomban a rabszolgák tömegeinek volt, hiszen nem rendelkeztek személyi jogokkal, és főként a bányákban és földbirtokokon kegyetlenül kizsákmányolták őket.
• Igaz, szakképzettségüktől és munkakörüktől függően igen eltérő életkörülmények között éltek, így a szinte a család barátjának számító nevelőtől kezdve a templomi szolgálatot teljesítőkön át a valóban csupán beszélő szerszámnak tekintett bányászokig mindenféle állapotú rabszolgák léteztek.

Római istenek:

• A rómaiak legrégibb istenhármasának első helyen szereplő tagja Jupiter. 
• Ő a jó, gondoskodó égi atya.
• Számos melléknévvel - a fényhozó, az esőküldő, a határ őrző, a lesújtó stb. illették, melyek különböző szerepeire is utalnak.
• Az ősi istenhármas második tagja Mars, az erő és védelem, az élet és halál ura.
• A római nép ősatyja. (Nevét a március hónap, a római évkezdő első hónap örökítette meg.)
• Quirinus a szabinok törzsi istene lehetett és az összeolvadás során válhatott az ősi istenhármas tagjává mint a parasztok védelmezője.
• Iúnó etruszk eredetű istennő.
• A Kr. e. 6. századtól Jupiter és Minerva társaságában Regina melléknévvel mint anya, égkirálynő szerepben a legnagyobb megbecsülésnek örvend, nevét a június hónap őrzi.
• Itáliai eredetű istennő Minerva, aki minden szerzett tudás istennője, így például a kézművesek, a művészek, a bölcsek védője.
• Vesta a házi tűzhely és az államtűz istennője. 
• Ő is mint Minerva szűz istennő.
• Szolgái a Vesta-szüzek, 4 majd 6.
• Feladatuk a tűz őrzése.
• Akit Vesta-szűznek kiszemelnek 10 éves, majd 10 évig tanulja az istennő kultuszát, 10 évig gyakorolja, újabb 10 évig tanítja.
• A szépség és szerelem istennőjét tisztelik Venusban, aki a mitológia szerint Aeneas anyja volt. (A hét egyik napja a francia vendredi, angol wenesday őrzi nevét.)
• Ceres a görög Démétér megfelelője Aphrügiai eredetű istennő, Kübélé, mint Magna Mater kerül a római istenek közé.
• Az idegen istenek átkeresztelése megkönnyíti a beillesztést.
• A római nép nagy ön- és küldetéstudatát bizonyítja az általuk teremtett Dea Roma, Róma istennője.
• A város női megszemélyesítője kultikus tiszteletben részesült, templomokat emeltek a tiszteletére.
• A nyilvános szórakozási lehetőségek közül a cirkuszi játékok a legrégebbiek.
• A legnagyobb cirkuszi épület a római Circus Maximus volt.
• Ókori leírások és megmaradt romjai alapján rekonstruálták: pályája 800 méter hosszú és 80 méter széles volt, 12 ezer néző fért el lelátóin.
• Itt tartották a lovasjátékokat, elefántversenyeket, fogatversenyeket és egyéb látványosságokat.