Róma a császárok korában

Augustus:

• Az bizonyos, hogy Augustus hatalmának alapja a hadsereg és a vagyon volt.
• A katonák és a besorozott újoncok az ő nevére tették le az esküt, ő pedig felvette az imperator, katonai főparancsnok, címet.
• Hatalmas vagyonát pedig annak köszönhette, hogy amikor legyőzte Antoniust, Egyiptomot elfoglalta és személyes birtokává tette.
• Egyiptom birtoklása kulcsfontosságú volt Róma élelmezése szempontjából.
• A hadsereg és a vagyon elegendő volt ahhoz, hogy ezek mellett csak annyi hivatalt szerezzen meg magának, amennyire éppen szüksége volt ahhoz, hogy a törvényeket a hivatal betöltőjeként, vagyis a hagyományoknak megfelelően hozza.
• Augustus gyakorlati tevékenysége mutatja, hogyan oldotta meg a köztársaság válságát okozó konfliktusokat.
• Hadseregének több mint felét letelepítette, földet juttatott számukra, s így megerősödött újból a kisbirtok szerepe.
• Szabályozta a rabszolgákkal való bánásmódot, és nehezítette a felszabadításokat.
• Ezzel a felkeléseket kívánta megelőzni, illetve csökkenteni a felszabadítottakból nincstelenné válók számát.
• A városi szegények érdeklődését a megélhetés és szórakozás felé fordította a politikai kérdésekről.
• Népszerűségét növelendő több, mint 200 ezer embernek ingyen juttatott gabonát, többször pénzt is osztott közöttük és fényes látványosságokkal, cirkuszi és gladiátorjátékokkal szórakoztatta.
• Augustusnak a polgárháborúk idején egymással szembenálló senatus és lovagrend támogatását is sikerült megnyernie.
• A senatus feletti befolyását úgy növelte, hogy maga állította össze a testület névjegyzékét.
• A létszámot 300-ról 600 főre emelte és 1 millió sestertius vagyonhoz kötötte.
• A lovagrendiek számára biztosította így a felemelkedés lehetőségét, de több szerepet juttatott számukra a hadsereg tisztikarában és a közigazgatásban is.
• A "régi jó erkölcsök" visszaállítását is megkísérelte, például a házasságtörés szigorú büntetésével - talán ez volt a legnépszerűtlenebb intézkedése.
• Tevékenységével a létbiztonságot, az állandóság érzését teremtette meg a Római Birodalomban.
• Külpolitikai programjában a birodalom békéjének (Pax Romana, Pax Augusta) helyreállítását hangsúlyozta.
• Megelégedett a természetes határok elérésével (ezt célozta Pannónia és Germánia elfoglalása) és e határok védelmére rendezkedett be.
• A határon túl nem igen hódított, inkább a Rómától függő királyságok rendszerével kívánta megelőzni a támadásokat.
• Egyeduralmának fontos részét képezte, hogy a külpolitika irányítása az ő kezében volt, ő köthetett nemzetközi jogi szerződéseket.
• Augustus a hatalmat családjában szerette volna tartani, de gyermekei korán meghaltak, így utóda felesége korábbi házasságából született gyermekére, az akkor 55 éves Tiberiusra szállt (Kr. u. 14-37).
• Őt a senatus egyből felruházta mindazzal a hatalommal, amelyet Augustus fokozatosan szerzett meg.

A principátus rendszere:

• Az egyeduralom kialakításában a gyökerek Caius Julius Caesarhoz nyúlnak vissza, akit örökös diktátorrá emelt a senatus és aki az összes fontos hivatalt egyszerre töltötte be.
• Rá emlékezve az összes császár Caesarnak neveztette magát.
• E névből származik a német kaiser és a magyar császár szavunk.
• Az angol nyelvben az emperor (uralkodó) szó szintén a latinból származik, az imperator, a hadsereg főparancsnoka címből.
• Octavianus - illetve új nevén Augustus - ellenfelei, főként Antonius legyőzésével egyeduralomra tett szert, de a köztársaság intézményeit megőrizte.
• Saját nevével kezdte a senatusi névsort, ezzel is jelezve, hogy önmagát az állam első emberének, princeps-ének címezte.
• Ebből a kifejezésből született a kormányzati rendszer elnevezése, a principátus.
• Hogy pontosan, miféle kormányzati rendszer a principátus, hogyan értelmezhető, arról a tudósok véleménye is megoszlik.
• Egyesek a régi köztársasági rendhez való visszatérést vélik felfedezni benne, mások a monarchiának, az egyeduralomnak egy római formájaként határozzák meg, megint mások kettős hatalomról, a senatus és a princeps közös uralmáról beszélnek.
• A principatus korszaka 284-ben, Diocletianus trónra lépésével ért véget.
• Róma történetének utolsó ötszáz évét nevezik császárkornak.
• Születésnapja Kr. e. 27. január 16. -  e napon kapta meg ugyanis Octavianus a szenátustól az Augustus (isteni, felséges) nevet.
• Utolsó éve 476, amikor Odoaker germán király letette trónjáról az Augustulus (felségecske) néven emlegetett Romulust.
• A császárság elnevezés alatt különböző kormányzati rendszerek működtek.
• Az Augustus megteremtette rendszert, a császárság első szakaszát principátusnak, a 284-től, Diocletianus uralmától kezdődő második szakaszát pedig dominatusnak nevezzük.
• Augustus saját uralmát, de annak eredetét is természetfelettivé kívánta tenni, ezzel bizonyítva hatalmának jogosságát.
• Ezt a célt szolgálta már az Octavianus helyett az Augustus név használata is, valamit az, hogy Julius Caesart istenné avattatta, önmagát pedig az isteni Caesar fiaként ünnepeltette.
• Később minden császárt istenné avattak, áldozatokat mutattak be oltáraik előtt, templomot emeltek tiszteletükre.
• Augustus változtatott a polgárháborúk során sokat szenvedett provinciák helyzetén.
• A tartományokat kettéosztotta: a senatus hatáskörében maradtak a régiek, az újakat illetve a határon lévőket pedig ő maga, megbízottjai útján kormányozta.
• E területeken megszüntette az adóbérleteket is.
• A provinciák lakói személyesen hozzá fordulhattak panaszaikkal.
• Ezek az intézkedések elindították a gazdaság fellendülését és óriási adóbevételekhez (400 millió sestertius) juttatták az államkincstárat.
• Ebből az összegből tekintélyes rész Augustust illette meg, s ennek kezelésére külön, ún. császári kincstárat szervezett.
• A principátus rendszerén belül a történettudomány dinasztiánként, uralkodócsaládonként korszakolja a császárkort.
• Augustus és az őt követő négy uralkodó (68-ig) a Julius-Claudius dinasztiába tartozott.
• Majd a Flaviusok (69-96), az Antoninusok (96-192), a Severusok (193-235) következtek.
• A sort az ún. katonacsászárok zárják (235-284; más datálás szerint 235-275).
• Összefoglaló nevük arra utal, hogy kinevezésüket a katonaságnak köszönhették, a légiók kiáltották ki őket császárrá.

A békeoltár