Az ókori görög városállamok

A görög polisz - a poliszok kialakulása:

• A polisz görög eredetű kifejezés, több jelentése is van.
• Először fellegvár értelemben használták, majd az elnevezés átragadt arra a településre, amely a fellegvár védelme alatt állt.
• Így aztán az egész városállamot, vagyis a város központú államot értették alatta.
• A poliszok létrejöttének gyökerei a sötét évszázadok csendes és eseménytelen homályába vezetnek vissza.
• A gazdasági élet jóformán a mezőgazdaságra - gabonatermelés, kertművelés, szarvasmarhatartás - korlátozódott, hiszen a vándorlások viharai szétszaggatták a kereskedelmi kapcsolatokat.
• Természetesen a mezőgazdasági termeléshez is biztonság kellett, s ezt csak szilárd közösségek, mégpedig csak olyanok tudták megteremteni, amelyek, ha kellett fegyveresen is megvédték területeiket.
• A védekezés szempontjából nem volt mellékes a földrajzi adottságok figyelembe vétele, hiszen a nehezen járható hegyek szinte várfalként óvták a völgyek lakóit.
• A régészek a Kr. e. 8. századi görög sírleletekből arra a következtetésre jutottak, hogy a népesség száma jelentősen megnövekedett, s talán ennek tudható be, hogy városias központokat hoztak létre, azaz "összetelepültek".
• Ezzel megszülettek a városállamok, a poliszok vagyis a központot (várost) és környékét egyesítő politikai alakulatok.
• Míg a mükénéi korban hat királyság tartotta kezében Hellász területét, később már 600-700 önálló államocska osztozott rajta → ahány völgy, annyi állam.
• A legnagyobb Spárta volt 8 600 km²-ével (Magyarország területének 1/10 része), Athén az előkelő második 2600 km²-nyi, míg Korinthosz a harmadik 900 km² kiterjedésével.
• A legtöbb polisz területe azonban 200 km² alatt volt.
• A poliszok lakóit a nemzetségi-törzsi szervezet szálai összekapcsolták.
• A későbbi időkben egy-egy eredetmítosz, nagy ünnepség még mindig emlékeztetett a "közös származásra".
• Komoly megtartó erőt jelentett az a gazdasági kapcsolat, amely összekötötte a várost és vidékét, s ez elegendőnek mutatkozott a szükségletek kielégítésére, egyszóval önellátóvá tette az államocskákat.
• Meg kell említeni egy harmadik tényezőt is: a lakók mintegy tulajdonosai voltak a városállamnak s ezért felelősséget éreztek érte.
• A poliszok kialakulásának és belső átalakulásának ideje a Kr. e. 8-6. század között zajlott le.

A poliszok társadalma és gazdasága:

• A nemzetségi szervezet és a nemzetségi földbirtok fontos eleme volt és maradt a társadalomnak.
• A nemzetségek természetesen elvben egyenrangúak voltak, de akadtak közöttük hangadók és háttérbe szorítottak.
• A nemzetségeken belül - mind az erőseken és gyengéken - társadalmi különbségek alakultak ki.
• A két réteg: arisztokraták és közrendűek.
• Laktak a poliszokban nemzetségi szervezeten kívüliek is - kereskedők, iparosok, "jöttmentek" - kicsit ugyan lenézve a nemzetséghez tartozóktól.
• S lassacskán rabszolgák is kerültek a hadifoglyokból és nem fizető adósokból.
• A 8. század során az arisztokraták a nemzetségi tulajdonnak számító földeket fokozatosan sajátjuknak kezdték tekinteni s tehették is, hiszen a poliszok vezetésében kulcsszerepet töltöttek be.
• S történt mindez akkor, amikor a népesség száma egyébként is növekedésnek indult.
• A válságból való kilábalás lehetőségét korlátozta, hogy honi területfoglalásra kevés lehetőség nyílt, hiszen a poliszok java ezzel küszködött.
• Maradt tehát a kivándorlás.
• A földre áhítozók és mellőzött arisztokraták hajóra szálltak s előbb ötletszerűen, majd szervezetten (saját városuk biztatására a gazdasági előnyökben bízva) partra szálltak a Földközi-tenger partvidékének különböző pontjain s várost alapítottak.
• Legelőbb jártak ebben természetesen a legkisebb poliszok, pl. Cholkis, s a nagyobbak közül Korinthosz.
• Kr. e. 750-500 között városok sorát alapítják.
• Ezt a folyamatot görög gyarmatosításnak hívjuk.
• Fontos a görög jelző, amely megkülönböztet minden későbbi gyarmatosítástól, mert a gyarmatvárosok nem lettek urai a helyben élő őslakóknak, de alárendeltjei sem a kiküldő anyavárosnak.
• Ez azt jelenti, hogy politikai szempontból önállóak voltak, a közös szokások, kultuszok azonban az anyavároshoz kötötték őket.
• Kétfajta gyarmat létezett, az agrár és a kereskedelmi gyarmat.
• A gyarmatosítás nagy haszonnal járt, mert levezette a túlnépesedést, piacot teremtett a kézműiparnak, szélesítette a tengeri kereskedelmet és enyhítette a társadalmi ellentéteket.
• A görög gyarmatosítással járó gazdagodás megerősítette a démosz "öntudatát", s komolyan felvetődött, már-már polgárháborús helyzetet teremtve, hogy tényleg a "legjobbak ", azaz az arisztokraták alkalmasak csak a politikai vezetésre, ők elkötelezettek-e csak a polisz jólétének szolgálatára.

A poliszok irányítása - hasonlóságok és különbségek:

• 600-700 polisz nem tud sem azonosan működni, sem pedig egy általános sémának megfelelően alkalmazkodni a kihívásokhoz.
• Lehetőségeik és stratégiájuk függ a hagyományoktól, a földrajzi helyzettől, a gazdasági lehetőségektől és a helyi erőviszonyoktól.
• Az általában elmondható, hogy a Kr. e. 7-6. században valamennyi poliszban szembe került egymással az arisztokrácia és a démosz gazdasági - ezzel összefüggő - politikai érdeke.
• Az erőviszonyok alakulását talán legjobban a politikai hatalom formái mutatják: egyes poliszokban tartós maradt az arisztokratikus köztársaság, máshol egyfajta hosszabb - rövidebb egyeduralom - türannisz - jött létre, s megint máshol ún. demokratikus köztársaság, azaz a démosz részt vett a politikai élet igazgatásában.